A "mi" házunk, de nem az otthonunk. Jogosan zavar?

Tavaly kaptunk egy családi házat párom szüleitő.Örültem,hogy függetlenek leszünk,munka után átjártunk festeni, takarítani,de apósom már ebbe is bele szólt,"csak úgy jó ahogy Ő...".Végül átköltöztünk,de a ház apósom nevén van,mi bérlőként vagyunk megnevezve,ettől márúgy gondolja az ő akarata szent itt is. Persze egy csomó dolgát itt tárólja,nem messze laknak innen,mindig itt van.Bejár a házba, a hűtönkbe, bent cigizik, nem veszi le a cipőjét és mindig megmondja mit kellene csinálnunk. a házat is szeretnénk felújítani, de csak úgy lehet ahogy ő mondja. Nagyon zavar a dolog, főleg hogy páromat is mindig ugráltatja. Tudom, hogy nem fiatal már,de a saját dolai miatt nincs joga másokat ugráltatni. úgy érzem vigyázba kell állnom ebben a házban. Semmi sem a miénk, nincs jogunk hozzá. De ha csinálni kell itt valamit az a mi sarunk. a nyillik az ajtó az ütő is megáll bennem, hogy miavan mármegint. Átjáróházban élünk, és nem az otthonunkban. Sose lesz már jobb a helyzet,elkölzötni meg nem lehet, mert párom félti a szüleit,hogy baj lesz velük és nincs itt.ördögi kör.csak nyelem az ideget és remeg a gyomrom minden nap, hogy mikor szól már megint valamiért. Ez így nem élet.