|
anonim 2011. június 21. 12:55
|
szerintem, nem csak te vagy, vagy ha igen, akkor is biztos hogy ketten vagyunk, mert én is nagyon megijedtem. persze igen akartam mondani és igen is mondtam, de utána minden este azt kérdeztem magamtól, hogy tényleg ezt akartam-e. kötöttség, esküvő, gyerekek, felelőség. Meg persze a mások véleménye, hogy mennyire tönkre teszem az életem, mert a mai világban nem házasodik az ember... stb. Bepánikoltam, de nem akartam visszakozni, mert akkor mindent eljátszottam volna ami fontos nekem... győzött a társamba való hitem. és rá egy fél évre az esküvő is meglett. ami szintén nagy gyömörgörcs volt, de túl lettünk rajta. és gyakorlatilag nem változott az egésztől semmi, úgyan úgy szeretem, úgyan úgy együtt élünk, lett egy kislányunk, és csak az a gyürű az ujjamon jelzi azt hogy elkeltem. Persze még néha ma is megkérdezem, hogy ezt akartam-e de a válasz mindig igen. NE FÉLJ!!! mert ha igent, mondtál, arra biztos hogy volt valami okod. Arra gondolj, hogy miért, mondtad ki, nézz mélyen a szívedbe, és rájösz hogy nincs okod aggódni. :D nem szabad félni a boldogság lehetőségétől sose, mert ha nem engeded be amikor jönni akar, többet, nem fog próbálkozni. :D légy boldog! remélem segítettem
A választ még nem értékelték. A válaszolót még nem értékelték. |