Egy tökéletes, boldog család voltunk. Anya, apa és én. A pénzzel sosem volt gondunk, évente többször mentünk együtt nyaralni, minden hétvén programot csináltunk, nagyon szerettük egymást. 6 éves koromban minden megváltozott. Anyuék egyre többet veszekedtek és már nem töltöttünk egymással annyi időt . 7 éves koromban, miután napokat üvöltöttek végig, elváltak. Hatalmas balhé volt, természetesen velem senki nem foglalkozott, mindig le voltam passzolva egy dadának, hogy nekik lehyen idejük a vagyonukon veszekedni a bíróságon. Eltelt így majdnem egy év. Amikor befejeződtek a perek az apám fogta magát és leléppett Thaiföldre. Ezalatt anya újraházasodott, ekkor én 10 éves voltam. Innentől kezdve meg végképp le voltam sz@arva, nem mintha elötte nem lettem volna. Az új nevelőapám utál, állandóan viccet csinál mindenből amit mondok, egy értelmes mondatot nem tudok vele váltani egy igazi s*ggfej. Az anyámmal karöltve kitalálták, hogy akkor kirakatcsalád leszünk mostantól. Mindenkinek azt mutatják, hogy milyen jól elvagyunk, anya sokat segít a suliban, ő a munkaközösség vetetője szóval mindeki el is hiszi. Otthon egyébként beszélgetni sem szoktunk. Évek óta nem nyaralunk együtt, ők külön mennek én meg a nagyiékkal vagy a nagynénémnel szoktam. Eközben az apám Thaiföldön talált magána új nőt akivel összeházasodott és babájuk is született. Amikor kiment minden jó volt, sokat voltam nála szünetekben, ő is jött amikor tudott aztán lassan kezdett elhanyagolni, gondolom az új r#b@nc miatt. Bár anyám is rátett egy lapáttal, mert utálja az apámat, egyszer megkérdeztem tőle, hogy mikor látogatjuk meg őt, ez volt a válasz: "felejtsd el, hogy kimész ahhoz a f@szfejhez, nem érdekled úgyhogy hagyjál ezzel békén". Úgy szokott lenni, hogy karácsonykor egy napot vele töltök meg néha a pár napot a nyárból, azt jónapot. Amióta új családja van én nem kellek neki. Tulajdonképpen se anyám, se apám új családjába nem illek. Mindenhol fölösleges vagyok. Mindketten a pénzel próbálják helyettesíteni a szeretetet, mert az van tonna száma, a törődés meg... ők nem akarnak velem törődni. Az ország egyik legjobb gimijében vagyok kitűnő, menőnek számítok, sok " barátom" van, mégsincs senki akivel beszélhetnék erről. Egy éve vagyok depressziós, vagdosom magam és cigizek. Mostanában elég rosszul vagyok, sokat gondolkozom az öngyilkosságon. Ma délután az apám viberen írt hogy jön a második kistesóm. Ez azt jelenti, hogy velem véglegesen befejezte. Most mégis mit csináljak? Félek, hogy kinyírom magam.
15/f
Nem számíthatok senkire, nagyon rosszul vagyok, félek, hogy megölöm magam. Hogyan tovább?
Válaszok száma: 3, listázva: 1-3
Szia!
Remélem még életben vagy!
Igazán szomorú a történeted! Két hírem van, az egyik rossz, a másik viszont jó!
A rossz hír az, hogy valószinűleg valóban depressziós vagy. A depressziót komolyan kell venni, mert végzetes is lehet egy ember életében. Egy figyelmezetésem lenne: Semmiképpen ne add fel, még akkor sem, ha minden nagyon fáj!! Ne dobd el az életed, mert nem fogsz vele semmit nyerni!!!!
Viszont van jó hírem is! Neked csak egy kis odafigyelésre, törődésre, megértésre, szeretetre lehet szükséged, mint mindenkinek. Ha az ember egészséges, (lelkileg, testileg, szellemileg), akkor ezeket az igényeket önmagából meg tudja kapni, nincs szüksége hogy kívülről -pl. nálad a szüleidtől -kapja meg(persze az lenne az ideális, kiskorban talán nélkülözhetetlen, de ha nincs, akkor nincs).
Azt gondolom, hogy ha eddig nem, ezután se nem fogod tudni a szüleidet rákényszeríteni, hogy odafigyeljenek rád. Ezért ezt nélkülözve kell az életedet egyenesbe hozni! Ezt a lelki-testi egyensúlyi állapot elérésekor el tudod érni. Hosszútávú munka, de meg tudod csinálni. Annyi a dolgod, hogy tanulj jógát! Ne a divat, a trendi miatt csináld, hanem mélyedj el benne őszintén. Te tanuld saját magadnak! Légy nagyon kitartó és ha most nem is hiszel nekem, próbálj meg bízni benne, gyakorlatozz odaadóan, napi(kétnapi) szinten, de nem szabad túlerőltetni. (na ez a tudomány benne)!
Ha kitartó leszel, garantálom neked, hogy több év, de egyenesbe jösz, boldog ember leszel, aki másokat fog inspirálni, életet visz mások életébe!
Én is öngyilkos akartam lenni. Mély depressziós voltam. Évekig (9)jártam pszihiáterhez, rengeteg idő és pénzbe került. Segített, de az igazi áttörést a jóga hozta. Most 8. éve művelem, és saját tapasztalat alapján merem ajánlani neked. Ha tudod, keresd őt: http://www.veresmonika.hu/
ha nem, keress közelebbit.
"ha a diák felkészült, a tanár megérkezik"
Ha felnőttél, már nem hibáztathatod szüleidet! Vedd saját kézbe az irányítást!
Sok sikert kíván egy idegen!
Remélem még életben vagy!
Igazán szomorú a történeted! Két hírem van, az egyik rossz, a másik viszont jó!
A rossz hír az, hogy valószinűleg valóban depressziós vagy. A depressziót komolyan kell venni, mert végzetes is lehet egy ember életében. Egy figyelmezetésem lenne: Semmiképpen ne add fel, még akkor sem, ha minden nagyon fáj!! Ne dobd el az életed, mert nem fogsz vele semmit nyerni!!!!
Viszont van jó hírem is! Neked csak egy kis odafigyelésre, törődésre, megértésre, szeretetre lehet szükséged, mint mindenkinek. Ha az ember egészséges, (lelkileg, testileg, szellemileg), akkor ezeket az igényeket önmagából meg tudja kapni, nincs szüksége hogy kívülről -pl. nálad a szüleidtől -kapja meg(persze az lenne az ideális, kiskorban talán nélkülözhetetlen, de ha nincs, akkor nincs).
Azt gondolom, hogy ha eddig nem, ezután se nem fogod tudni a szüleidet rákényszeríteni, hogy odafigyeljenek rád. Ezért ezt nélkülözve kell az életedet egyenesbe hozni! Ezt a lelki-testi egyensúlyi állapot elérésekor el tudod érni. Hosszútávú munka, de meg tudod csinálni. Annyi a dolgod, hogy tanulj jógát! Ne a divat, a trendi miatt csináld, hanem mélyedj el benne őszintén. Te tanuld saját magadnak! Légy nagyon kitartó és ha most nem is hiszel nekem, próbálj meg bízni benne, gyakorlatozz odaadóan, napi(kétnapi) szinten, de nem szabad túlerőltetni. (na ez a tudomány benne)!
Ha kitartó leszel, garantálom neked, hogy több év, de egyenesbe jösz, boldog ember leszel, aki másokat fog inspirálni, életet visz mások életébe!
Én is öngyilkos akartam lenni. Mély depressziós voltam. Évekig (9)jártam pszihiáterhez, rengeteg idő és pénzbe került. Segített, de az igazi áttörést a jóga hozta. Most 8. éve művelem, és saját tapasztalat alapján merem ajánlani neked. Ha tudod, keresd őt: http://www.veresmonika.hu/
ha nem, keress közelebbit.
"ha a diák felkészült, a tanár megérkezik"
Ha felnőttél, már nem hibáztathatod szüleidet! Vedd saját kézbe az irányítást!
Sok sikert kíván egy idegen!
2017. január 12. 19:41 anonim
A válaszolót még nem értékelték.
Csak regisztált és bejelentkezett tagok írhatnak választ.
